Októberi klubunkon arról beszélgettünk, vállalkozóként hogyan lehet a munka és a magánélet egyensúlyát megteremteni és hosszú távon fenntartani. Cikkünkben röviden összegezzük meghívott vendégeink, Herendi Kata, pszichológusnak és Szabó Eszter Judit, a Pszichoforyou.hu alapító-főszerkesztőjének előadását.

Az eseményen először Herendi Kata ragadott mikrofont, aki a különböző szerepekről, a hozzájuk tartozó elvárásokról és a szerepek közötti egyensúlyról beszélt.

Mit jelent nőnek lenni?

Ha feltesszük a fenti kérdést egy csoportban ülő nőnek, és arra kérjük őket, válaszoljanak egy szóval, egészen biztos, hogy különböző választ kapunk. Nincs egységes definíció arra, hogy milyen a nő. De egyáltalán léteznek csak a nőkre jellemző tulajdonságok vagy ezek akkor kezdenek el működni, amikor kapcsolatba kerülünk a külvilággal, a társadalommal és különböző elvárásokkal találjuk szemben magunkat?

Szerepek és elvárások

Mindannyian szerepek szerint élünk, lehetünk nők, férfiak, vállalkozók, családanyák stb. Ezek mindegyikében próbálunk a lehető legjobban helyt állni, de valljuk be, ez nem mindig megy. Egy embernek végesek a kapacitásai, így nem csoda, ha egyszerre nem tud minden szerepének tökéletesen megfelelni. De hogyan hangolhatjuk mégis össze a szerepeinket úgy, hogy kihozzuk belőlük a maximumot, mégse égjünk ki? A pszichológiai szakirodalomban nincs erre biztos recept, hiszen egyénileg mindenkinek más az igénye, azonban, ha követünk néhány támpontot, könnyebben megteremthetjük a különböző szerepek egyensúlyát.

Önismeret és kompromisszumkötés

Tudatos önismereti munka kell ahhoz, hogy sikeresen lavírozzunk a különböző szerepek között és ne vesszünk el bennük. Legjobb, ha leülünk, listába szedjük a szerepeket és a hozzájuk tartozó elvárásokat. Majd gondoljuk tovább, vajon melyik az, amit mi magunk szeretnénk és melyik a külvilágból érkező nyomás. Könnyebben megkötjük a békét a szerepeink között, ha tisztában vagyunk az elvárások eredetével. A következő lépés pedig a kompromisszumkeresés. Tanuljunk meg nemet mondani, arra, ami mi igazából nem is szeretnénk, valamint ne zárkózzunk el a külvilágtól, merjünk segítséget kérni, ha valamit nem bírunk el egyedül.

Kata előadása után Szabó Eszter Judit folytatta, aki vállalkozóként mesélt saját tapasztalataiból kiindulva a cégvezetés nehézségeiről.

Neked van 7 felesleges órád?

Különösen kezdő vállalkozóként nagyon nehéz haladni a cég építésével és közben a magánéletben is helyt állni. A vállalkozók különösen kitettetek a munka-magánélet egyensúly felborulásának. A munkahelyi és családi teendők sokasága mellett ráadásul saját magára már nem sok cégvezetőnek van ideje. Pedig az idő csak döntés kérdése.

Laura Vanderkam egy kutatás során 1001 napig vizsgálta az elfoglalt nők időbeosztását. A vizsgálati idő alatt az egyik alanynak elromlott a mosógépe, ami miatt víz árasztotta el a lakást. Emiatt a nőnek haza kellett rohannia, hogy a kár elhárításán dolgozzon, ami végül 7 órába tellett. Vanderkamban pedig itt merült fel, ha előzetesen megkérdezték volna a hölgyet, van-e szabad 7 órája, biztosan nemmel válaszol, amikor viszont szükség volt rá, azonnal tudta úgy priorizálni feladatait, hogy ráérjen.

A tanulság tehát az, hogy rangsorolással sokkal több időt nyerhetünk, mint hinnénk. Ahhoz, hogy tudjunk priorizálni a teendők között, szükséges az önismeretre, tudnunk kell, melyik szerepben mit várnak el, és miért támasztják ezeket az elvárásokat. Ezzel tudatosíthatjuk magunkban, miért érdemes dolgozni és mit engedhetünk el.

Elvárások a nőkkel szemben

Nőként még nehezebb a vállalkozásvezetés, mint férfiként, hiszen sok esetben eleve ferde szemmel néznek arra a nőre, akinek ambiciózus tervei vannak. Ráadásul a nők sokkal több láthatatlan munkát végeznek (ilyen például a házimunka, vagyis az olyan munkavégzés, amiért senki nem ad fizetést), így a munka és a család mellett magukra már abszolút nincs idejük. A kulcs ebben az esetben is az elvárások felismerésében rejlik. Valamint törekedjünk a csapatmunkára, vonjuk be párunkat, gyermekeinket is az otthoni teendőkbe és vállalkozóként is kérjünk segítséget. Ne essünk a perfekcionizmus csapdájába, ne akarjunk minden magunk elvégezni! És ami még fontosabb, ne féljünk hibázni, számoljunk a kudarcokkal is, hiszen az is a tanulásunkat és fejlődésünket szolgálja.