Ugyan eltérő mértékben, de szinte mindenkit megrémít a nyilvános szereplés gondolata – vállalkozóként azonban elkerülhetetlen, hogy alkalmanként kisebb-nagyobb hallgatóközönség előtt kelljen beszédet mondanunk. Cikkünkben utána jártunk, hogy mi állhat a lámpaláz hátterében, és hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy jobban tudjuk kezelni.

Mi az a lámpaláz?

„A lámpaláz a szereplés, teljesítmény előtti és alatti felfokozott izgalmi állapot, stressz, szorongás, félelemérzés. Általában olyan helyzetekhez kapcsolódik, amikor mások jelenlétében adunk számot képességeinkről, tudásunkról” – fogalmazza meg „Előadok, tehát vagyok, avagy a látható ember” című könyvében Neisz Laura.

Mint ahogy más érzelmeink, a lámpalázzal kapcsolatos félelmeink sem maguktól keletkeznek, hanem egy gondolkodási folyamat részeként jönnek létre. „Nekem ez úgysem sikerül”, „biztosan kinevetnek”, „valami butaságot mondok” – feltételezzük automatikusan. Ennek a zsigeri és intenzív félelemnek a legtöbb esetben meghatározó részét képezi valamilyen korábbi, jellemzően gyerekkori traumatikus élmény. Egy rosszul sikerült iskolai szereplés, negatív megjegyzések a pedagógusoktól vagy a szüleinktől, valamint az ezekhez társuló szégyenérzés mélyen beleéghet a gondolatainkba. Első lépésként fontos, hogy megvizsgáljuk, milyen élményből fakadhat a szorongásunk, ez ugyanis segíthet felismerni, hogy a félelmeink a jelenben már teljesen alaptalanok.

Sok esetben a lámpaláz hátterében önértékeléssel, önbizalommal kapcsolatos problémák állnak, hiszen ha valaki nem tartja magát elég szerethetőnek és értékesnek, akkor nem szívesen mutatja meg magát mások előtt. Minél stabilabb az énképünk, annál kevésbé függünk mások véleményétől, ez esetben pedig kevésbé elrettentő a nyilvános szereplés gondolata.

A legtöbben ott akadnak el, hogy megváltoztathatatlan állapotként tekintenek a lámpalázra, lerendezik a problémát azzal, hogy ebben nem elég jók, ez nem nekik való. Szakemberek szerint azonban ezt is lehet fejleszteni, aminek a kulcsa a folyamatos gyakorlás – ráadásul léteznek különböző stratégiák, amelyek segítségével könnyíthetünk a szorongásunkon.

Tartsuk észben a célunkat!

A lámpaláz során próbáljuk meg áthelyezni a fókuszt saját magunkról, valamint a szerepléssel kapcsolatos szorongásainkról arra, hogy mi a célunk az előadással. Nagyot dobhat a teljesítményünkön, ha a hiányosságaink és félelmeink helyett arra figyelünk, hogy milyen tudást vagy értéket szeretnénk átadni a hallgatóságnak. Tartsuk fejben, hogy ők maguk is ezért érkeztek és nem azért, hogy minket bántsanak.

Kapcsolódjunk!

Szakértők szerint tanácsos keresni a kapcsolatot a közönséggel, ennek egyik legjobb eszköze a szemkontaktus. Ez segíthet abban, hogy egy komfortosabb, párbeszédre emlékeztető légkör alakuljon ki, illetve az üzenetünk is könnyebben átmegy.

Vezessük le az energiát!

A szerepléstől való félelem előidézi az „üss vagy fuss” („fight or flight”) ősi reakciót, aminek következtében megemelkedik az adrenalin szintünk és a testünk felkészül az esetleges harcra vagy a futásra. Ebben a helyzetben azonban az izmainkat nem használjuk, ezért remegni kezdünk, illetve a túl sok adrenalin hatására a torkunk is kiszárad. Ilyenkor igyekezzünk levezetni a felesleges energiát: menjünk el sétálni, vagy vonuljunk el és végezzünk pár guggolást vagy fekvőtámaszt.

Írjunk egy frappáns kezdőmondatot!

Mivel a lámpaláz az előadás előtt, illetve annak az első perceiben a legerősebb, sokat segíthet, ha az első pár mondatot előre elkészítjük. Ha a nyitóbeszéd begyakorlásával vagyunk elfoglalva a szereplés előtt, akkor a frusztráló gondolatoknak kevesebb hely marad.

A felsorolt technikák sokat segíthetnek, hogy nyugodtabban és eredményesen beszéljünk közönség előtt, azonban tartsuk mindig szem előtt, hogy nem szükséges a legjobbnak lennünk. Ezekben a helyzetekben is maradjunk önmagunk és tekintsünk a szereplésre egy olyan lehetőségként, amiben folyamatosan fejlődhetünk, és idővel magabiztosabban érezhetjük magunkat benne.

Forrás: Pszichoforyou 1, 2