Mindannyian éreztük már magunkat kényelmetlenül attól, hogy tévedtünk valamivel kapcsolatban. Különösen akkor, ha valami olyasmiről volt szó, amiről tudtuk, hogy már korábban megtanultuk, vagy amit „tudnunk” kellett volna. Azonban a sikerhez vezető út első lépése az, hogy megtanuljuk elfogadni, ha hibáztunk valamiben. Ezért összegyűjtöttünk nektek négy fontos lépést, amit érdemes alkalmazni, amikor azt érezzük, hogy megrémültünk a kudarctól.

Az ok, amiért sokan félünk tévedni, hogy megalázónak, kínosnak és ijesztőnek érezzük a hibánkat. Így egész életünkben küzdünk az ellen, hogy kritikát kapjunk, mert támadásként éljük meg őket és azonnal védekezni kezdünk ellenük. Már korán megtanítják nekünk, hogy ha igazunk van, akkor az sikeressé tesz minket, dicséreteket kapunk és elismerést, azonban aki téved, az nem részesül efféle magasztalásban. Az igazság viszont az, hogy a tévedés a fejlődési folyamatunk része, a hibából levont következtetés pedig a siker egyik kapuja.

Tudatosan gondolkodva a problémáról, megtanulhatjuk kezelni a tévedéseink által keltett érzéseket és okulhatunk belőlük. A következő alkalommal, amikor félelmet érzünk azzal kapcsolatban, hogy tévednénk, próbáljuk ki a következő négy dolgot.

1. Engedjük meg magunknak, hogy hibázzunk!

A legjobban tanuló diákok az iskolában gyakran kapnak piros pontot és elismerést, míg azokat a tanulókat, akik hibáznak, fekete pont vagy akár szidás ér. Gyerekként tehát megtanuljuk, hogy aki nem téved, az jobban jár, mint az, aki igen. Így aztán életünk további részében is vágyunk arra, hogy hibátlanok legyünk. Ahhoz, hogy elfogadjuk a tévedéseinket, meg kell törnünk ezt a késztetést magunkban. A kudarctól való félelmünk közvetlenül kapcsolódik az önértékelésünkhöz, vagyis ahhoz a meggyőződésünkhöz, hogy emberként elég értékesnek tartjuk-e magunkat. Ahelyett, hogy folytatnánk ezeket a fiatalkorban elsajátított szokásokat, próbáljunk meg teret hagyni magunkat a hibázásra és válasszuk el a valós kritikákat az önértékelésünktől. Mantrázzuk magunkban, hogy „Minden probléma, kihívás és kudarc jó dolog. Nem határozza meg a képességeimet vagy az intelligenciámat”!

2. Nyissuk ki az elménket és hallgassuk meg mások véleményét!

Ha mindig igazunk van, az egy idő után unalmassá tud válni. Ha azt gondoljuk, hogy csak nekünk lehet igazunk, az szűklátásmódra vall, hiszen mindig van mit tanulnunk másoktól. Tudatosan dolgoznunk kell azon, hogy ne zárkózzunk el olyan gondolatok elől, amelyekkel nem értünk egyet. Ehelyett képzeljük magunkat a másik helyébe és próbáljuk meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Ez nemcsak abban segíthet nekünk, hogy új perspektívát találjunk, hanem abban is, hogy új gondolkodásmódot fedezhessünk fel, és empatikusabbak is lehetünk általa.

3. Merjünk kiállni a gondolataink mellett, akármilyen furcsák is!

Rengeteg helyzeteben fordulhat elő, hogy meg kell küzdenünk a saját érveinkért, eközben pedig érhetnek minket kudarcok, így szembe kell néznünk a frusztrációnkkal, amit a tévedés, vagy egy népszerűtlen vélemény kinyilvánítása okoz. Gyakran szeretnénk elejét venni ennek az érzésnek, ezért inkább meg sem próbáljuk érvényesíteni a véleményünket, pedig ezzel akár árthatunk is magunknak. Ezért amikor hibázunk vagy kritikus visszajelzést kapunk, ne essünk pánikba – gondoljunk rá úgy, mint egy tanulási lehetőségre, hiszen a kudarc egy folyamat része, ami a legvégén a sikerhez vezethet. Arra vagyunk hivatottak, hogy megosszuk egyedi véleményünket másokkal, függetlenül attól, hogy az mennyire szokatlan. A legjobb kreatív ötletek némelyike olyan emberektől származik, akik sajátos nézőpontokat osztanak meg egymással. Évekkel ezelőtt az emberek soha nem gondolták volna, hogy valaha is repülni fognak – most nézzük meg, milyen normális dolog repülőn ülni.

4. Gondoljuk át az érvelésünket, mielőtt megpróbáljuk megvédeni!

Mielőtt komoly szócsatába kezdenénk, hogy megvédjünk egy téves állítást, tegyünk fel kérdéseket, amelyekkel sokkal könnyebben megérthetjük a másikat, mintha csak állítanánk dolgokat. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy valaki felteszi azt a "buta" kérdést egy beszélgetés vagy meeting során, amelyben titokban mi is mindannyian bizonytalanok voltunk. Igyekezzünk mi lenni azok a bátor emberek, akik mernek kérdezni, hiszen ebből tudunk a legtöbbet tanulni, még akkor is, ha tévedünk.

Végezetül pedig ne feledjük: a sikerre kell törekednünk és nem a tökéletességre. Ne mondjunk le arról a jogunkról, hogy tévedjünk, mert akkor elveszítjük a lehetőséget, hogy új dolgokat tanuljunk és előrébb lépjünk az életben!

 

Forrás: BossBabe