A perfekcionizmus sok vállalkozót érint – miért baj ez?

Természetes, hogy a munkahelyi környezetben igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, azonban a folyamatos tökéletességre való törekvés nagyon kimerítő és megterhelő lehet. Amellett, hogy a perfekcionizmus könnyen egészségtelen mértéket ölthet, sok esetben kontraproduktív hatással is bír, hiszen a maximalisták nehezen fékezik meg igyekezetüket, emiatt gyakori, hogy halogatásokba kezdenek, kicsúsznak a határidőkből. Cikkünkben utánajártunk, mit mond a pszichológia a perfekcionizmusról, és miként különbözteti meg annak hasznos, illetve káros fajtáját.

Pozitív vagy negatív perfekcionizmus?

A szakirodalom a perfekcionizmus két típusát különbözteti meg: az adaptív, vagy pozitív perfekcionizmust, illetve a maladaptív, avagy negatív perfekcionizmust. Mindkét típus képviselői magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben, keményen dolgoznak és arra törekszenek, hogy kiemelkedő munkát adjanak ki a kezeik közül.  A különbség a célorientációban mutatkozik meg: amíg a pozitív perfekcionisták teljesítményorientáltak, addig a negatív típusúak a kudarc elkerülésére koncentrálnak inkább, mintsem magára a sikerre.

Az adaptív perfekcionista elsősorban azért dolgozik keményen, hogy megszerezze az előléptetést, hogy dicséretet vagy fizetésemelést kapjon. A kihívás érzésével járó élvezet hajtja előre, örömöt lel a feladatok teljesítésében. Magasra teszi a lécet, azonban tudja, hogy nem feltétlenül kell hiba nélkül megugrania azt. Többszöri próbálkozást is megenged magának, nem reagál túlzottan negatívan azokra az eseményekre, amelyekben alulteljesít, inkább tanulási, fejlődési lehetőségként tekint rájuk.

Ezzel szemben a maladaptív perfekcionista arra fókuszál, hogy elkerülje a hibázást, kirúgást, a rossz visszajelzéseket. Ha valamibe hiba csúszik, akkor önmagában csalódik és azt a következtetést vonja le, hogy nem elég jó. Ha egy feladatnak többször kellene nekifogni, inkább kilép a helyzetből, hogy elkerülje a negatív önértékelést. Szeretne fejlődni, azonban a kudarctól való félelem, kihívások elkerülése gátat szab ennek. Az sem okoz neki tartós, valódi örömöt, ha jól végzi el feladatait, inkább megnyugvással tölti el, hogy végre túl van rajtuk, kipipálhatja azokat.

Hova vezet a tökéletesség hajszolása?

Az állandó teljesítménykényszer, a vele járó stressz, a kritika, valamint az azonnali, pozitív megerősítés hiánya könnyen frusztrációt, motiválatlanságot és kiégést okozhat. A perfekcionisták folyamatos feszült figyelmet, állandó készültséget és aggodalmat élnek át, hiszen minden pillanatban a hibátlan válaszokat, a tökéletes viselkedést, a makulátlan feladatvégzést hajszolják.

Kutatások azt mutatják, hogy negatív következményeket elsősorban a maladaptív perfekcionisták tapasztalnak, hozzájuk köthető az alacsony önértékelés, magasabb szintű szorongás és a depresszió gyakoribb előfordulása. A pozitív perfekcionisták ezzel szemben érzelmileg stabilabbnak, pszichológiailag egészségesebbnek bizonyultak. Azonban mivel a két típus között vékony határ húzódik, az igazság az, hogy mindannyiunkban van egy kicsi pozitív és egy kicsi negatív perfekcionista is. Szakértők szerint fontos, hogy tisztázzuk magunkban a különbséget a „lehet jobb” és a „nem elég jó között”.

A vágy, hogy létrehozzunk egy értékes terméket, jó szolgáltatást nyújtsunk, vagy magas teljesítményt érjünk el, egy természetes, egészséges törekvés. Ám amíg a pozitív perfekcionista részünk előre tud lendíteni, addig a negatív részünk visszatarthat. Érdemes folyamatosan monitorozni a munkánkkal kapcsolatos érzéseinket, hiszen ezek mindig üzennek valamit a mentális állapotunkról, ami mind az egészségünk, mind a teljesítményünk szempontjából releváns tényező. Ha úgy érezzük, hogy a perfekcionizmusunk sokkal inkább hátráltat, mintsem vinne előre, javasolt lehet szakemberrel is felvenni a kapcsolatot. Az elsődleges lépés azonban mindig az, hogy figyeljünk oda önmagunkra és az érzéseinkre.

Forrás: Pszichoforyou, Mindset Pszichológia