Keresés

Az állam a gazdasági élet szereplőitől és az állampolgároktól elvonja jövedelmük egy részét. Az így beszedett pénzből finanszírozza a közösségi kiadásokat, például az oktatást, az egészségügyi rendszert, a közlekedési infrastruktúrát vagy a honvédelmet. Az adók típusairól és mértékéről a demokráciákban törvényben döntenek. Az adók beszedésének joga az állami szuverenitásból fakad, az adófizetést az államok fennhatósága alá tartozó jogi és természetes személyek nem tagadhatják meg.

Magánszemélyek azonosítására szóló adószám.

Olyan országok, amelyek a területükön regisztrált – bár ott tevékenységet nem végző – vállalkozásokat csak nagyon kis mértékben adóztatják. Sok nagyvállalat ezt arra használja ki, hogy a máshol megtermelt jövedelmét ilyen adóparadicsomokba transzferálva csökkentse az adóterheit. A fejlett ipari országok nagy részében ezt nem nézik jó szemmel, és jogi eszközökkel próbálják meggátolni. Klasszikus adóparadicsomnak számít például sok Karib-tengeri sziget, az úgynevezett Csatorna-szigetek (Jersey, Guernsey), néhány európai törpeállam (Liechtenstein, Luxemburg), de az Egyesült Államok néhány állama is (pl. Delaware).

Magyarországon a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemélyek és a gazdasági társaságok számára 11 karakterből álló egyedi azonosítót bocsát ki, amelynek formátuma XXXXXXXX-Y-ZZ. Az első nyolc számjegy az adózót azonosító törzsszám (valójában hét értékes jegyből és egy ellenőrző karakterből áll), a második jegy az ÁFA-kód, a harmadik pedig az adózó székhelye szerint illetékes területi adóhatóság kódja. Az Y több értéket is felvehet, ebből a két leggyakoribb: ; „1” – alanyi adómentes adóalany, illetve „2” – általános szabályok szerint adózó adóalany. Az adószámot minden számlán fel kell tüntetni. Külkereskedelmi tevékenység esetén fontos, hogy úgynevezett EU-adószámot is igényeljünk, ez az Európai Unión belül igazolja, hogy valamely tagországban fizetünk adót. Formátuma: HU+az adózót azonosító nyolcjegyű törzsszám.