Legyen-e a gyerekem az utódom?

Négy gyermekem van: három leány és egy fiú, mindegyiket Ausztriában taníttattam, amiben az is benn volt, hogy nekik ott nem kellett megfelelni a Sopronban a családunkról kialakult elvárásoknak (lásd szerzőnk előző bejegyzését itt). Az élet úgy hozta, hogy a lányaim nem dolgoznak a cégünkben, de a fiam ma már a karbantartásban és sok egyéb területen is napi szinten részt vesz a vállalkozás munkájában.

Családunkban az utódlás kérdése már az előző generációban is felmerült. Én is eljártam az édesapámhoz az üzembe csakúgy, mint a bátyáim. De nekem is át kell-e adnom a gyermekeimnek a céget? Bevigyem-e őket is abba az utcába, ahol én ma már büszkén sétálok, még ha néha göröngyös is az út?

Szinte minden nap gondolok erre, de azt látom, hogy a döntés kikerül a kezemből. A folyamatos jelenlét a vállalkozásban „magától” kialakítja a fiamban a tulajdonosi szemléletet. Nehéz kérdés persze, hogy mikor és milyen terhet rakhatok a vállára, mert elijeszteni sem akarom. A gyermeknevelés családunkban így lassan inkább egyfajta coaching-folyamattá alakul, s szerencsére a férjem ebben nagy segítség számomra. Ő igazán ért a termelésünk műszaki oldalához, s az üzleti életben is igazi partnerem.

Így kialakult az a helyzet, hogy az utódom lehet az utódom. Ám hogy ez pontosan mikor következik majd be, nem csak az én döntésem, hiszen neki is meg kell érnie, és érteni mindazt, amiért annakidején én átvettem az ügyvezetést. Ezeket a folyamatokat megfelelően kezelni legalább olyan nehéz, mint a mindennapokban felelősen irányítani a céget és a munkatársakat.

Vagy lehet, hogy egyszerűbb lenne a barátaim, barátnőim karrierútjához hasonló irányba terelni a fiam életét? Tanuljon, legyen jó fizetésért alkalmazott máshol, s támogassam ebben? Én úgy gondolom, hogy sohasem az egyszerűbb út a sikeresebb, és nem feltétlenül a könnyebb előrejutás tesz boldoggá.

Egyelőre annak örülök, hogy Ricsi velem együtt már a saját cégünkért dolgozik. Nekem is sok erőt ad az a tudat, hogy a vállalatnak nem csak jelene, hanem jövője is van.  

(Hirschler Judit az 1899-ben alapított soproni Hirschler Glas családi vállalkozás tulajdonosa és ügyvezetője. A cég a világ legnagyobb autógyárainak beszállítója, több mint ötven alkalmazottal évente 2,2 millió visszapillantó tükröt gyárt.)