Azt hihetnénk, hogy amikor valaki saját vállalkozását egyengeti, nem fenyegeti a kiégés, de a túlzott stressz és a hatalmas elvárások hatására az egyéni vállalkozókat is utolérheti ez a veszély. Mit tehetünk, hogy ezt megelőzzük? És mit csináljunk akkor, ha magunkon, vagy valaki máson észleljük a tüneteket?

A burnout szindróma egy fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében jön létre. A burnout fizikai tünetei az állandó kimerültségérzet, szapora légzés, szúró érzés a mellkasban, gyomorpanaszok, étvágytalanság, gyakori fejfájás, szédülés, szorongás és depresszió. Pszichésen pedig az érdektelenség, kedvtelenség, cinizmus és zárkózottság jellemzi a szindrómát, emellett a kiégéssel küszködők feleslegesnek érzik saját munkájukat.

A burnout elsősorban azokat sújtja, akik munkájuk során társadalmi segítő funkciót látnak el, humán területen dolgoznak, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára van szükségük (pl. ápolók, tűzoltók). Azonban mivel a kutatások többnyire a nagyobb szervezetekben dolgozó munkavállalók körében vizsgálták a szindrómát, keveset tudunk arról, hogyan érinti a jelenség a más típusú munkakörben dolgozókat.

A kiégés és a vállalkozók

Az Amszterdami Egyetem és a New York Állami Egyetem kutatói vizsgálatokat végeztek annak megállapítására, milyen tényezők vezethetnek kiégéshez a vállalkozók körében. A felmérés során a vállalkozók munkaszenvedélyét, munkaképességét, munkamódszereit vizsgálták, és a kiégésre való hajlamot mérték. A kutatásban olyan kérdéseket tettek fel a résztvevőknek, mint például mennyire fáradnak el a napi munkában, vannak-e kétségeik a munkájuk jelentőségével kapcsolatban, illetve felélénkülnek-e, ha elvégeznek egy feladatot.

A kutatás eredményei azt mutatták, hogy azok a vállalkozók, akik nagyfokú, már-már rögeszmés szenvedélyről számoltak be, nagyobb valószínűséggel tapasztaltak meg kiégést, mint azok, akikben ennek a szenvedélynek a mértéke mérsékeltebb volt. A megszállott vállalkozók úgy érezték, hogy az egész napi munka rengeteg erőfeszítést kíván tőlük, valamint munkájukat frusztrálónak találták, számukra a kiégés folyamatos szorongásos állapotot, illetve stresszt idézett elő.

Ezzel szemben azok a vállalkozók, akiknél harmonikus szenvedélyszint figyelhető meg, magas fokú koncentrációt, figyelmet és elmélyedést éltek meg a munkájuk során. Ők azt vallották, hogy a munkájuk teljesen leköti a figyelmüket, de azt is megengedik maguknak, hogy időnként elszakadjanak tőle. Számukra a vállalkozói karrierjük tette lehetővé számos emlékezetes élmény megélését.  Ráadásul képesek voltak munkájukat és életük egyéb tevékenységeit harmóniába hozni anélkül, hogy konfliktust, bűntudatot vagy egyéb negatív hatásokat kellett volna megtapasztalniuk, amikor épp nem dolgoztak.

Kis odafigyeléssel megelőzhetjük a kiégést

Mindebből tehát levonhatjuk a következtetést, hogy, mint az élet egyéb területein is, a vállalkozás irányításában is fő a mértékletesség. Meg kell tanulni, mikor kell nemet mondani egy új határidős feladatra, és bőven hagyni kell időt a tartalmas kikapcsolódásra is. A hétköznapokban erőt adhat a rendszeres sportolás vagy egy hobbi űzése. Ne hagyjuk , hogy minden csak a munkáról szóljon.  Az alábbi tippek segíthetnek a kiégés megelőzésében:

•Fontos, hogy időnként kilépjünk szerepünkből, nézzünk feladatainkra kívülállóként! Hol is a probléma? Mi terhel meg? Hol van esély a változtatásra?

•Tartsunk szüneteket! Ha nem lépünk ki a mókuskerékből, egyre erőtlenebbek leszünk. Sajátítsunk el valamilyen relaxációs technikát.

•Tervezzünk alaposan, és mindennel csak egyszer foglalkozzunk! Készítsünk fontossági sorrendet, a lényeges, sürgető elintéznivalókat csináljuk meg elsőnek.

•Tegyük rendbe határidőnaplónkban! Próbáljuk úgy szervezni programjainkat, hogy legyen egyensúly a munkahelyi és szabadidős elfoglaltságok között. Ha napközben is elég stressz ér bennünket, ne gerjesszünk magunk is további feszültségeket esténként és a hétvégén!

•Legyen énidőnk!  Hetente egyszer adjunk magunknak esélyt a semmittevésre. Következetesen ne tegyünk semmit: ne telefonáljunk, ne netezzünk, hagyjuk, hogy kiderüljön mihez van abban az egy órában kedvünk.

•Barátkozzunk! Spóroljunk időnkkel és energiáinkkal minden lehetséges helyzetben, csak egy dologra ne sajnáljuk a perceket vagy az órákat: az emberi kapcsolatok.