A szabadszellemű munkavállalók álma: a hakni gazdaság

Gig economy-nak, vagyis hakni gazdaságnak nevezzük azt a munkaerőpiaci jelenséget, amikor online platformon vagy applikáción keresztül rövid távú, alkalmi munkákra jelentkezhetnek magánszemélyek. Erre ad lehetőséget például az Uber, vagy az Airbnb is. Érdemes megjegyezni a kifejezést, mert valószínűleg egyre többet fogjuk hallani.                     

A hakni gazdaságot „igény szerinti, kortárs vagy platform” gazdaságnak is szokták nevezni. Lényege, hogy olyan digitális piactereken működik, ahol a fizetés és az értékelés applikáción keresztül zajlik. A munkavállaló egyszeri feladatokra vagy projektekre szerződik, és általában digitális platformokon keresztül bérlik fel az alkalmi munkára.                                                                               

Sokan dolgoznak így főállásban, de a munka akár mellékállásban is vállalható, mert a rendszer nagyfokú rugalmasságot biztosít. Emellett nincsen időhöz és helyhez kötve sem, mint például egy hagyományos irodai munka estén, így tökéletes terepet biztosít az atipikus foglalkozási formáknak. Az ilyen munkavégzés másik fontos jellegzetessége, hogy nincs főnök, más nem szól bele a munkarendbe. Így könnyen egyensúlyba hozható a munka és a magánélet. A platformok üzemeltetők üzleti modelljének az a nagy előnye, hogy nem kell költséges munkaszervezetet fenntartaniuk.

De emellett természetesen szép számmal vannak hátrányai is az alkalmi alapú üzleti modellnek. A legfőbb negatívum, hogy nem biztosítja a munkaviszonyhoz kapcsolódó stabilitást, kiszámíthatóságot, nincs minimálbérvagy fizetett szabadság. Ezek a problémák egyelőre fejtörést okoznak a jogi szerveknek. Precedens értékű lehet azonban, hogy 2017 novemberében az Egyesült Királyságban két autósofőr pert indított az Uber ellen annak megállapítására, hogy munkaviszonyban állnak a céggel. Az eljárás következtében a sofőrök ma már az Uber munkavállalóinak minősülnek, melynek következtében bizonyos munkajogi tárgyú jogszabályok rájuk is kiterjednek (minimálbér, fizetett szabadság és pihenőidő). A bíróság tehát ezzel a döntésével elutasította, hogy az Uber mintegy 30.000 sofőrje egymástól független, egyéni vállalkozóként tevékenykedik. A hasonló pereskedések pedig sorra érik egymást.

Mindezek ellenére a gig economy tarol szerte a világban, ehhez valószínűleg előbb-utóbb idomulni fog a jogalkotás is.